Coralie Fargeat rendezőnő direkt nem nevezi nevén a helyszínt a filmben.
Mint utólag kiderült, mozija Marokkó Szaharához tartozó déli területein
forgott. Csak hogy még "ridegebb", még inhumánusabb, még szikárabb legyen az összhatás.
Mondhatnánk, hogy „no igen, így kell kérem bosszúfilmet”
csinálni. De nem vegytiszta revans-moziról van szó, hisz egyfajta bizarr
feminista kiáltványként is értelmezhető a Revenge.
„Disznó férfiak! Még egy kihívó,
konstans flörtölő bomba csaj sem csak és kizárólag <arra> való! …és ha
netán mást gondolnátok, és megpróbálnátok pusztán a testi erőtökkel
felülkerekedni a gyengébbik nemen, akkor bizony számolnotok kell a
következményekkel!”
Elsőként Adam Wingard neve ugrott be a képsorok láttán. Nem csak a bizarr,
nosztalgikus, b-filmes hangulat, a szinti score
is Wingard The Guest c. alkotását
juttatta eszünkbe.
Ami azonban az erőszak-ábrázolást
illeti, a francia csajszi, Coralie Fargeat
jóval nyersebb és „csípősebb” amerikai kollégájánál. Esetenként túlzásokba is
esik. Ha a realitáshoz jobban ragaszkodik, ha valamivel emberközelibb lenne a
filmje, talán átélhetőbbé, ütőképesebbé válhatott volna a hősnő, Jen bosszúja.
Így be kell érnünk Matilda Anna Ingrid Lutz tökéletes
testével, s az általa tökéletesen megformált magányos, bosszúszomjas amazonnal;
aki a halál torkából is képes visszakapaszkodni. S meg kell elégednünk a rendezőnő által diktált
kiváló tempóval, a gyönyörűen fényképezett sivataggal, és a rendkívül
emlékezetes, izgalmas, feszült ,folyosón kergetőzős fináléval.
Azért ez így összességében nem is
olyan rossz, igaz?
Csak haladóknak, de nem „csak csajoknak”!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése