2018. május 14., hétfő

A bosszú - Revenge


Coralie Fargeat rendezőnő direkt nem nevezi nevén a helyszínt a filmben. Mint utólag kiderült, mozija Marokkó Szaharához tartozó déli területein forgott. Csak hogy még "ridegebb", még inhumánusabb, még szikárabb legyen az összhatás.


Mondhatnánk, hogy „no igen, így kell kérem bosszúfilmet” csinálni. De nem vegytiszta revans-moziról van szó, hisz egyfajta bizarr feminista kiáltványként is értelmezhető a Revenge.
„Disznó férfiak! Még egy kihívó, konstans flörtölő bomba csaj sem csak és kizárólag <arra> való! …és ha netán mást gondolnátok, és megpróbálnátok pusztán a testi erőtökkel felülkerekedni a gyengébbik nemen, akkor bizony számolnotok kell a következményekkel!”


Elsőként Adam Wingard neve ugrott be a képsorok láttán. Nem csak a bizarr, nosztalgikus, b-filmes hangulat, a szinti score is Wingard The Guest c. alkotását juttatta eszünkbe.
Ami azonban az erőszak-ábrázolást illeti, a francia csajszi, Coralie Fargeat jóval nyersebb és „csípősebb” amerikai kollégájánál. Esetenként túlzásokba is esik. Ha a realitáshoz jobban ragaszkodik, ha valamivel emberközelibb lenne a filmje, talán átélhetőbbé, ütőképesebbé válhatott volna a hősnő, Jen bosszúja.


Így be kell érnünk Matilda Anna Ingrid Lutz tökéletes testével, s az általa tökéletesen megformált magányos, bosszúszomjas amazonnal; aki a halál torkából is képes visszakapaszkodni. S meg kell elégednünk a rendezőnő által diktált kiváló tempóval, a gyönyörűen fényképezett sivataggal, és a rendkívül emlékezetes, izgalmas, feszült ,folyosón kergetőzős fináléval.


Azért ez így összességében nem is olyan rossz, igaz?
Csak haladóknak, de nem „csak csajoknak”!

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése