2018. március 18., vasárnap

Gyilkosság az Orient expresszen - Murder on the Orient Express


Ha nem is a legjobb Agatha Christie mű, kétségkívül az egyik legismertebb.
A ’74-es Sidney Lumet által rendezett verzió a ’75-ös gálán Ingrid Bergmannak Oscar-t ért, s maga a film is klasszikussá érett azóta.
Azt a mozit a veretes casting, a sztárok, és az épp akkor pályája csúcsán, ereje teljében lévő rendező „adták el”.


Nem kérdés: Sidney Lumet adaptációja köröket ver Kenneth Branagh friss, kirakat mozijára. Branagh - Lumethez hasonlóan - szintén impozáns szereplőgárdát rakott össze. De ugyan mit érnek a nagy nevek, ha csak a küllem dominál. „Bajuszparádé”, írták, s egyáltalán nem álltak távol az igazságtól.


Branagh tökéletesen vette le a pózokat, de tartalommal már nem tudta megtölteni a történetét – sem a karaktereit.
Talán az is hiba volt, hogy a rendezés mellett nagyvonalúan a főszerepet is magára osztotta. Így forgácsolva szét saját energiáit, s filmje dramaturgiáját.


Sajnos már az elején érezni, hogy ez egy irányt tévesztett projekt. Gyönyörű, csillog-villog, de álmosító, és túlontúl egoista.
Már-már giccses, megalomán mutatvány. Amelyhez egy sereg A-kategóriás sztár segédkezik, Branagh azonban erőszakosan tolja frontba saját magát és makulátlanul ívesre pödört bajuszát.


Mert, hogy lényegében tényleg erről szól ez a film: Poirot-ról és az ő bajuszáról.
Épp nézhető, de teljességgel felesleges „újrázás”.

50%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése