2018. január 4., csütörtök

Amerikai pasztorál - American Pastoral


Ewan McGregor első rendezése szinte mindvégig magában hordozza egy igazán emlékezetes film megvalósulásának lehetőségét. Végül aztán mégsem teljesül, aminek teljesülnie kell(ene).


A direktor – aki ezúttal a főszerepet is nagyvonalúan magára osztotta – nem bír el a feladattal, s jó tanuló módjára mondja fel jobb híján a leckét, erőteljes, pregnáns hangsúlyok nélkül.
McGregor nem képes Philip Roth szerteágazó, több síkon értelmezhető, sok szálon futó regényének esszenciáját megragadni. Így az általa egyébként vitathatatlanul nagy műgonddal felépített konfliktus súlytalanná válik.


A családtól elszakadt lány motivációi ködösek, reakciói sok esetben érthetetlenek, s a férj és feleség bonyolult viszonya is skicc-szerű és felszínes. Így a cselekmény tétnélkülivé, a dráma pedig sok szempontból banálissá válik.


Ewan McGregor kitűnő színész. A családja sorsát elbaltázó, eredendően jobb sorsra predesztinált minta-férfiú fájdalma és értetlensége kiválóan átjön a tolmácsolásában. Játéka mellet azonban mindenki más elhalványul. Így sem a feleségét alakító Jennifer Connelly, sem a deviáns csemetét megformáló Dakota Fanning nem tud igazán érvényesülni/kiteljesedni. Pedig kettejük drámája is igen fontos pillére a történetnek.


A filmadaptáció sajnos megszűri Philip Roth könyvének furcsa, különös színeit, s így egy nem túl izgalmas, valamivel jobb, mint közepes drámává minősíti le az egyébként komplex regényt.

60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése