Brawl in Cell Block 99

…amikor ez az óriási, tagbaszakadt, kőkemény fickó megjelent a vásznon, hirtelen Vincent D’Onofrio Full Metal Jacket-béli karaktere jutott eszembe. Ugyanaz a szenvtelen közöny, ugyanaz a félelmetes – látszólagos (?) - nyugalom. Vihar előtti csend… Aztán, ahogy egyre jobban ássuk bele magunkat a zavarba ejtő, extrém börtönsztoriba, ez a legszélsőségesebb krízis helyzetben is sztoikus nyugalommal sétafikáló, minden fájdalmat és kínt lazán viselő „nagyember” egyre rokonszenvesebbé válik.

Még szép, hisz az egykori bokszoló, drogfutár a pokol legmélyebb bugyraiba – és még annál is lentebb – száll, csak hogy a családját, feleségét, és születendő gyermekét védje, mentse.

S. Craig Zahler már fergetes debüt munkájával, a westernt horrorral mixelő Bone Tomahawkkal is bizonyította, hogy egyéni látásmóddal bíró öntörvényű alkotó. Ami a szívén az a száján.

Noha a Brawl in Cell Block 99 szimpla karakterdrámaként indul, konvencionális börtönsztoriként, a direktor úgy nagyjából a játékidő felénél spm-fokozatba kapcsol. És tulajdonképpen egy új film kezdődik: extrém, véres, mocskos, könyörtelen, pokoli mozi. Valahol hat láb mélyen, a sátán kazamatáiban. 

Nem meglepő Zahlertől a váltás. A Bone Tomahawkból kiindulva sejteni véltük, hogy ezúttal sem a könnyebik utat választja majd. És ennek megfelelően, komótosan ugyan, de jönnek a meghökkentőbbnél meghökkentőbb fordulatok. Jön a rendezőre jellemző nyersesség. 

Zahler vonzalma a vérhez és az explicit erőszakhoz azonban korántsem öncélú. Hisz mindig kikacsint, mindig a tudtunkra adja valami módon, hogy „hahó, ez csak játék”. Ettől még persze nem érezzük magunkat biztonságban. Főként akkor nem, amikor a magányos főhős, Bradley Thomas fejeket tapos szét, és nyílt törések árán tör a börtön hierarchia táplálékláncának csúcsára. Az erősebb kutya baszik, ugye. Bradley pedig a legerősebb eb... 

Emberünk azonban elvetemült gazfickók mocskos pofáját veri péppé, és hát a motivációja sem utolsó, épp ezért, bár jól tudjuk, hogy alapvetően a rossz oldalon áll, simán képesek vagyunk azonosulni vele, hisz erkölcsileg rendben van a pasas: a jó ügyért harcol. Tiszta eszközökkel és világos szándékkal. Zahler így csinál az „antihősből” „hőst”, a pokolfajzatból angyalt. Bravúros, pláne, hogy ilyen alattomos, pokoli kontextusba helyezi a metamorfózist.

A Brawl in Cell Block 99 mégsem csak egy belevaló, tökös, feszültséglevezető tesztoszteron-mozi. A direktor nem hazudik a képünkbe: Bradley a családért, a szerelemért, a születendő gyermekéért küzd. Úgy, hogy már addig is rögös volt az út. Nem brahiból vált bűnözővé, komoly kompromisszumokat kellett kötnie. Az asszony megcsalta, a házasságuk mélypontra jutott, kis híján minden ment a levesbe. A fickó azonban óriási elszántsággal és akarással újjáépítette az életüket, s a feleségével való kapcsolatát is rendbe hozta. Tök jó, hogy Zahler végig vezet minket Bradley Odüsszeiáján, hisz így valóban súlya van a történéseknek, így már tényleg van tétje – nem is kicsi – a börtönben játszódó élet-halál harcnak. 

Miként a Bone Tomahawk (Csontok és skalpok), a Brawl in Cell Block 99 is csak dvd-n és blue ray-en fog megjelenni kishazánkban. De nem is baj, hisz semmiképp sem pláza-kompatibilis a film – ahhoz túl emlékezetes!

Vince Vaughn for president!

90%

http://www.imdb.com/title/tt5657856/