A 3. Expendables – mozi rendezője, Patrick
Hughes a ’90-es évek buddy movie-jait
igyekszik több, kevesebb sikerrel megidézni és újragondolni ebben a féktelen,
hebehurgya, és hát: nem kicsit zavaros filmben.
De ne legyünk álszent
kultúrsznobok, hisz a The Hitman’s
bodyguardnak azért vannak szellemes, valóban vicces, élvezhető szcénái, s a
dialógusok – Ryan Reynolds és Saumel L. Jackson agyament froclizásai –
is működőképesek.
Kár, hogy mégsem sikerült frankón
formába önteni a sztorit, s hogy Hughes
számos alkalommal elveti a sulykot.
A kultikus buddy movie-k is tele vannak vulgaritással, erőszakkal, csapongó, hektikus
párbeszédekkel és humoros elemekkel. A nagy erősségük azonban mégis az, hogy a
történéseiknek van tétjük! …és kicsit sem parodisztikusak!
Vagyis a hősök – azon túl, hogy
természetesen a halál torkából is rendre visszatornázzák magukat, és mindig
győztesként kerülnek ki a legmeredekebb szituból is - vért izzadnak a „sikerért”.
Kurvára megsebesülnek, kurvára meglövik őket, szenvednek, csúsznak-másznak, mi
pedig – éppen ezért – kurvára tudunk értük szorítani.
Tom O’Connor valóságtól maximálisan elemelt sztorija ezzel szemben
csak és kizárólag akkor élvezhető, ha egy percig sem vesszük komolyan. Ami végső
soron nem olyan nagy probléma, csak ezáltal maga a film is baromira súlytalanná,
és – fáj bevallani, de – kispályássá válik.
Pedig Reynolds és Jackson duója
tényleg marha jól funkcionál, és az is látszik, hogy a színészek élvezték a
forgatás minden egyes pillanatát. S így azért mi sem szórakozunk rosszul.
A végére azonban elfárad a sztori
és vele az érdeklődésünk is lankad.
Kár, mert simán lehetett volna ez
egy átütő, belevaló, üde akció-vígjáték. Így csak mértékkel, visszafogottan
tudunk neki örülni.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése