2017. szeptember 21., csütörtök

Arthur király: A kard legendája - King Arthur: Legend of the Sword


Guy Ritchie-nek még az Artúr-mondakört is sikerült teljes mértékben „gájricsisre” formálnia. Hogy ez örvendetes – e vagy sem, ízlés dolga, de tény, hogy ez a történet simán elbír némi kis improvizációt és „hozzá-mellé költést”. Kérdés, hogy mennyire volt szükség a sztorit ily módon kiforgatni, s modern felfogású lovag fantasy-t kreálni belőle – tekergő szkíta óriás sárkánykígyóval meg természetfeletti képességgel rendelkező mágusokkal.


Mi magunk jobban örültünk volna, ha Ritchie nem rugaszkodik el ennyire az anyaföldtől, érzésünk szerint ugyanis a King Arthur akkor működik a legjobban, amikor a kalandfilmes, konvencionálisabb oldalát mutatja.


A brit kult-direktor azonban ezúttal sem bírt a vérével: ismét ingoványos terepre merészkedett. Ez az „agyonszídzsiájolt” fantasy-miliő azonban érezhetően nem az ő közege. 


Ambivalens az összkép, mert Artúr – azaz Charlie Hunnam - Robin Hood-karaktere működik, klasszak az akciójelenetek, és tulajdonképpen ritmusos a film, a CGI-al durván megtunningolt szcénák azonban nem mindig illeszkednek patentül a cselekményhez, s picit töredezetté is teszik az alkotást. 


Jude Law roppantul teátrális, de félelmetes, ellentmondást nem tűrő gonosz – jó választásnak bizonyult. Artúr galeriében pedig visszaköszönnek azok a tipikus „gájricsis” gangsta-karakterek is, akik miatt annyira komáztuk még a Ravasz, az agy… idején az angol rendezőt.


S noha alapvetően egy tisztességes, profin összerakott mozi született – korrekt iparos munka (?) -, azért mégsem lehetünk maximálisan elégedettek. Az a fajta katartikus élmény elmarad, amit egy ilyen jellegű nagy ívű történettől várna, elvárna az ember…

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése