13 óra: Bengázi titkos katonái - 13 hours: The secret soldiers of Benghazi

A hollywoodi iparos – ügyeletes blockbuster felelős – Michael Bay filmjei általában egytől egyig megmérettetnek szerte a világon. Az, hogy a 13 Hours végül nem jutott el kishazánkba – és Európa vetítőtermeit is többnyire elkerülte -, nem a film kirívóan szar színvonalának köszönhető, ugyanis a Líbiában rekedt zsoldos sereg igaz történeten alapuló megrázó, 13 kritikus – véres, feszült - órát feldolgozó sztorija abszolút hozza Bay filmjeinek jellegzetességeit…

…bár a film jobb, mint a legutolsó Transformers mozi – naná, hisz az elképesztően rossz volt -, de gyengébb, mint a Pain & Gain, amivel a rendező picit kikacsintott a független(ebb) filmek irányába.

…hogy végül a 13 Hours egy erősen pátoszos és dagályos, nem túl izgalmas dramaturgiájú háborús dráma lett, egyértelműen a direktor személyének, ízlés ficamának és megalomániájának köszönhető. Pedig ez még nem is „a földtől teljes mértékben elrugaszkodott Bay”, akihez már oly sokszor szerencsénk volt. Kevesebb a felhajtás, a direktor próbál tárgyilagos lenni, de a kritikus pontoknál mégiscsak átesik a ló túloldalára, elcsépelt, szentimentális – már-már kínos – dialógokkal ’terhel’, s a háborús filmek összes létező kliséjét elpufogtatja. 

Van itt kérem sírva hazatelefonáló katona, akivel a feleség a „harctéren” tudatja, hogy állapotos, olyan mondatok, hogy „Ha nem tesznek semmit, akkor itt amerikai állampolgárok fognak meghalni!”, meg olyan eszmefuttatások, hogy „Mindig, mikor hazamegyek Beckyhez és a lányokhoz, azt mondom vége. Aztán történik valami, és újra itt vagyok.”

Bay heroikus, amerikai zászlólobogtatós filmje többségében sorozat színészeket állít csatasorba, de nem az A-kategóriás szuper sztárok hiánya az, ami igazán fájó.

Az akciózás nagyjából rendben van, de nem kimagaslóan látványos, s közel sem olyan feszült és feszes, mint az elvárható lenne. Tagadhatatlan, hogy a CIA-bázis ostroma tartogat pár izgi jelenetet, de az igazi klausztrofób hangulat – amit egy okosabb, intelligensebb rendező simán abszolvált volna – Bay irányítása alatt ’nem jön’, s az imént már említett béna, pátoszos közjátékok is csak az élményt csorbítják. Ráadásul nincs kimagasló színészi játék sem, jóllehet, a súlytalan, papírmasé karakterek nem is adnak lehetőséget erre a művészek számára.  

Bármennyire drámai tehát a szitu, Bay nem képes akkurátusan felépíteni sem a szereplőit, sem a sztorit, így tétnélkülivé válik a lődözés és a túlélésért vívott kilátástalan csata.

…a direktor videoklip-szerű vágásai, drónfelvételei és modoros nagytotáljai sem állnak igazán jól a történetnek… 

…az utsó képsorok valamelyikén feltűnő „Sorry people of America…” kezdetű ’szájbarágásért’ és arcátlan, ízléstelen demagóg parasztvakításért pedig mi kérünk elnézést…

50%

http://www.imdb.com/title/tt4172430/