Kötéltánc - The walk

Philippe Petit 1974-ben néhány elszánt cinkostársával elkövette a világ egyik legcsodálatosabb, legámulatbaejtőbb, legelképesztőbb, leg-leg-leg „bűncselekményét”. A néhány fős csapat hosszas tervezés és előkészület után 1974. augusztus 6-án „bevette” az épp akkor épülő World Trade Center ikertornyait.

Nevezetesen: Petit, a gyakorló kötéltáncos, biztosíték nélkül átsétált a két torony között kifeszített 200 kilogrammos drótkötélen.  Több ízben is!!! 400 m-es magasságban!!! Tökre illegálisan!!! A francia úriember már 1971-ben felhívta magára a világ figyelmét, amikor a párizsi Notre Dame két tornya között sétafikált – szintén engedély nélkül. 1973-ban a sydney-i Kikötőhíd két pillérje között kelt át hasonló módon. Mindkét alkalommal a rendőrök vezették el a fanatikus franciát.

1974-ben azonban Petit valami egészen nagyszabásúra készült és vágyott…

A Kötéltánc c. Robert Zemeckis mozi a most 66 éves világhírű kötéltáncos World Trade Center-es mutatványát, s az arra való alapos felkészülést mutatja be, egészen szórakoztató módon. Már-már bántóan szórakoztatóan… Hiányzik belőle az a „súly” és alaposság, amely James Marsh 2008-as, ugyanezt a témát feldolgozó, kiváló, BAFTA-t és Oscar-t nyert dokumentumfilmjében (Man on wire) megvan… 

Egy új Zemeckis-filmre azért illik odafigyelni, tekintve, hogy az úriembernek olyan csodás, grandiózus alkotásokat köszönhetünk, mint a Forrest Gump, vagy a Számkivetett.

Zemeckis ért az emberi lélek sallangmentes ábrázolásához, jelen esetben azonban épp főszereplőjére felejtett el odakoncentrálni. A direktor urat túlságosan lenyűgözte a francia kötéltáncos teljesítménye - a karakter maga háttérbe szorult...

Így a felvezetés kicsit elnagyolt és felszínes... Nem ismerjük meg a valós motivációt, sem a tényleges indíttatást…

A rendező a végjátékban aztán lehengerlő látvánnyal kárpótol! Tériszonyosok, csak óvatosan! A WTC legtetején játszódó utolsó bő félóra pazar mozgóképes orgia, Dariusz Wolski elképesztően ötletes felvételeivel – CGI, green box ide vagy oda… Az ilyen jelenetekért csodáljuk a „filmet”, ezért lenyűgöző a „mozi”!

Ráadásul Zemeckisnek azt is sikerül elérnie, hogy szarrá izguljuk magunkat, pedig tudjuk jól, hogy Petit-nek a haja szála sem görbült az ikertornyok közti „levitatív” – spirituális (?) - élmény során.

Hiába, ez történik, amikor profi irányít!  

75%

http://www.imdb.com/title/tt3488710/

A tinilány naplója - The diary of a teenage girl

Egészen figyelemreméltó, ahogyan az elsőfilmes Marielle Heller 2015-ben elsöprő módon letarolta a The diary of a teenage girl c. mozijával a fontosabbnál fontosabb fesztiválokat.

A film elsőként a Sundance-en hallatott magáról: jelölték a zsűri nagy díjára, valamint odaítélték neki a legjobb fényképezésért járó kitűntetést is! A továbbiakat nem sorolnánk, legyen annyi elég, hogy Heller csodás, felemelő és egyben nagy mélységeket (is) megjáró filmje összesen 15 különféle díjat és ezzel együtt 31 nominációt gyűjtött be az elmúlt bő egy évben. 

A The diary of a teenage girl tulajdonképpen új fejezetet nyit a coming-of-age műfajában! Merész kijelentés, tudom, de ilyen letisztult, őszinte, bátor szerzői zsánerfilm már rég született! Heller alkotása olyan kendőzetlenül és provokatívan – de mégis nagyon természetesen – beszél a fiatalkori szexualitásról, ahogy ezt megelőzően senki!

Már önmagában a témaválasztás is rendkívül vakmerő. A nevelőapjával viszonyba bonyolódó tini lány sztoriját azonban vélhetően 10-ből 10-en végletesen drámaian vitték volna filmre.

Heller viszont a tini lány perspektívájából ábrázol, a tini lány szemével láttat, s ennek megfelelően egy féktelen, észveszejtő érzelmi hullámvasútra invitál bennünket! Együtt nevetünk, kacagunk, és persze együtt sírunk a zseniális Bel Powley-val…

Csak semmi öncélúskodás!

A szexjelenetek a pőreség és a naturális ábrázolásmód ellenére sem zavaróak, s végképp nem megbotránkoztatóak! Ahogy a főszereplő Minnie mohón tapasztalgatja saját testét és szexuális étvágyát, ahogy a maga gyermeki naivitásával rátalál a szerelemre, azzal az elementáris erővel kebelez be minket nézőket a történet.  

A szereplők egytől egyig zseniálisak: Alexander Skarsgard annyira szánalmas és esendő, akkora „tetű”, hogy… Az anya szerepében Kristen Wiig pedig meggyőzően bizonyítja, hogy a Koszorúslányok és a romkomok világán túl is van élet!

A sztori és egyben a film mozgatórugója - és nagy felfedezése - azonban mégiscsak Bel Powley, akinél ideálisabb főszereplőt keresve sem találhattak volna az alkotók! Új csillag van születőben! 

Minnie rajzainak „beintegrálása” a sztoriba szintén óriási húzás volt! Bár a díszletek és a korfestés csodásak - a ’70-es évek San Francisco-jának hangulata abszolút átüt a vásznon -, az animációk még inkább egyedivé teszik a film képi világát. Íme a hippi kultúra lsd-vel átitatott álmatag pszichedéliája! 
Hatalmas élmény volt, köszönjük!

Új coming-of-age kedvencet avattunk!

95%

http://www.imdb.com/title/tt3172532/