A Solace-t eredetileg a Hetedik
folytatásának szánták a szerzők - szerencsére azonban hamar letettek ezen
szándékukról... Azért szerencsére, mert egyrészről a Solace szkriptje borzasztóan slendrihány (bele kap ebbe, bele kap
abba, de végül egyik szálat sem viszi végig, egyiket sem építi "igazi"
történetté), másrészt közel sem ér fel, sem szellemiségében, sem
mondanivalójában, sem színészi játék tekintetében David Fincher felejthetetlen remekművéhez...
Afonso Poyart filmje nem elég egységes, nem elég karizmatikus, ellenben borzasztóan izzadságszagú: a thriller szál teljesen banális, a dráma pedig
egész egyszerűen nem működik, hisz a forgatókönyv nem képes magával
ragadni - „behúzni” a sztoriba - a nézőt.
A szereplőgárda ugyan impozáns,
de Colin Farrell nevetséges ebben a
szerepben (a totálisan egydimenziós karakter persze ismét csak a béna szkript
számlájára írható), Abbie Cornish olyan,
mintha valamelyik CSI epizódból
szalajtották volna, Anthony Hopkins pedig - fáj bevallani, de - mostanra már csupán önmaga árnyéka…
Egyedül Jeffrey Dean Morgan az, aki képes némi életet lehelni a sztoriba, de
egymaga bőven kevés ahhoz, hogy emlékezetes moziként könyvelhessük el a Solace-t.
Előképként felsejlik
természetesen a Hetedik – úgy en bloc
-, a kissé bénácska Nicolas Cage
thriller, A holnap a múlté – a cselekmény
mozgatórugója a látnoki képességekkel megáldott médium -, s a Fűrész a didaktikus
mondanivaló okán. Ilyen együgyű módon azonban még sosem járták körbe az
eutanázia témakörét mozifilmben…
Lehetett volna ez egy
szórakoztató kis mixtúra is. Nem lett…
A Solace kusza, zavaros és
összefüggéstelen.
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése