…már rögtön a nyitó képsorok próbára
teszik a nézőt. Egy „alvó” férfire fókuszál a kamera, akit pár másodpercen
belül hirtelen torkon ragadnak, majd nemes egyszerűséggel elnyiszálják a
nyakát. A gyilkos dolga végeztével a társához fordul és teljesen szenvtelenül
teszi fel a helyzethez legkevésbé sem illő kérdést: „Miért
pisálják mindig össze magukat?”
S. Craig Zahler író-rendező bemutatkozó szerzői munkája a Bone tomahawk, amely ügyesen,
helyenként pedig egészen parádésan, lavírozik a különféle stílusok között. Bár
többnyire horror-westernként
definiálják a filmet, vannak egészen komikus pillanatok is – főként Coen-ék fanyar fekete humora és Tarantino nyersessége elevenedik meg -,
de a klasszikus szatíra stíluselemei is tetten érhetőek nyomokban Zahler crossover mozijában.
A Bone tomahawk tehát egészen kaotikus, már ami a zsánerelemeket
illeti, mégis rendkívül kompakt, összeszedett, egységes alkotás!
Nem lenne azonban olyan „kerek” a
sztori a kiváló színészgárda nélkül! Kurt
Russell ugye már otthonosan mozog a vadnyugaton: a kisvárosi,
szótlan, de tettre kész, sokat tapasztalt seriff „gunyát” mintha csak
ráöntötték volna. Patrick Wilson
szintén remekül teljesít a feleségéért bármire képes, elszánt, hősszerelmes
cowboy szerepében, de a legnagyobb meglepetés mégiscsak Matthew Fox, akire szinte rá sem lehet ismerni, annyira klasszul akklimatizálódott
a western-közegbe. …és mindennek fejében ott van még a kissé együgyű, de hősies
deputy, Richard Jenkins, akinek szinte minden egyes megszólalása „arany”, s
aki talán A látogatóban volt utoljára
ennyire jó és hiteles!
Egy szó, mint száz, a casting
kiváló, az elrabolt hölgy és a seriff helyettes kiszabadításáért hadba induló 4
tagú brigád története a lassú tempó dacára is izgalmas, s Zahler mindennek fejében kitűnő karakterábrázolással és remek
dialógokkal nyeri el végérvényesen a néző szimpátiáját.
Egy bő óra elteltével végül aztán
kapunk vért és kiontott beleket is bőven a kannibál indián törzs jóvoltából, de
a rendező a legkiélezettebb szituba, jelenetbe is igyekszik belecsempészni
valami kis bizarr, elvetemült fricskát. Egy ember vért köhög fel, haldoklik, mi
pedig hangosan fel…röhögünk… majd a következő pillanatban már a testvéri
bajtársiasság miatt szorul össze a szívünk…
Szóval ilyen film a Bone tomahawk! Linearitása és
látszólagos 'egyszerűsége' ellenére meglehetősen összetett.
Bár a finálé nem szól akkorát,
mint várnánk - Zahler sokkal erősebb
a karakterábrázolás és a párbeszédek terén, mint az akciózásban - filmje mégis
elegánsan zárul, noha Lili Simmons és
Patrick Wilson kettőse még produkál
egy furcsa, szokatlan szerelmi jelenetet…
Finoman bizarr, stílusosan
abszurd és scary!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése