Az Ain’t
them bodies saints is azon remek filmek egyike, amelyet az elmúlt egy-két
évben galád módon elsunnyogtak a magyarok elől.
Pedig egy jó kis ’karcos’ - de
érzelemdús - texas-i neo westernről
van szó, amely főként a nagyon erős hangulat és a kiváló színészi alakítások
miatt marad majd meg a jó emlékezetünkben.
Casey
Affleck elképesztő, az ilyen jellegű „szűkszavú” mozik pedig
rendkívül jól állnak neki. Most is nagyon kiegyensúlyozottan és határozottan
játszik, de Rooney Mara is meglepően
szuggesztív a gyermekét egyedül nevelő, reménytelenül szerelmes anya
szerepében.
Az igazán nagy „meglepetés” azonban Ben Foster (A harcmező hírnökei; A túlélő)! Játéka higgadt, ugyanakkor
szenvedélyes, minimalista, mégis nagyon kifejező…
A történet már-már
banális: az Affleck (Bob) és Rooney Mara
(Sarah) által alakított szerelmespár
rablásokból él. Egy akciójuk balul sül el, tűzharcba keverednek a jarddal, melynek következtében a
lány meglő egy rendőrt. Mivel azonban Sarah terhes - meg ugye mégiscsak nő -, Bob férfiasan magára vállalja
a tettet, s így több évre bekasznizzák. A férfi több ízben próbálkozik a
szökéssel, mígnem végül sikerül kereket oldania. Természetesen vissza akarja
kapni a családját, de számos külső tényező nehezíti Bob és Sarah, valamint
kislányuk Sylvie egymásra találását…
Banalitás ide vagy oda, az író-rendező,
David Lowery visszafogott, rejtőzködő
művészi attitűdje - az a fajta letisztultság és légiesség, amely manapság
ritka, mint a fehér holló - remekül érvényesül a vásznon!
…ráadásul Lowery bátran zárja a filmjét!
Oké, akad egy kis szenvelgés, de a direktor jó ütemben, jó érzékkel egy
pillanattal előbb gördíti le a függönyt, mint azt várnánk, s így egy minden
ízében stílusos és elegáns „finálét” produkál.
Az Ain’t them bodies saints egy
kifejezetten komor – búskomor -, lírikus, regényes hangvételű mozi. Szép, sárgás-barna,
fakó képekkel, életszagú sztorival, lineáris cselekményvezetéssel – kifinomult drámaisággal.
Szerettük, ajánljuk!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése