2015. június 2., kedd

Valami követ - It follows


…azért valljuk be töredelmesen, hogy – tekintettel az alaptörténetre - valami orbitális nagy baromság is kisülhetett volna David Robert Mitchell első mozifilmjéből.
Szexuális úton terjedő borzalom? Hmm… Próbálkoztak már hasonlóval 2007-ben – az volt a Mély harapás -, de Mitchell - az előző "hidegrázással" ellentétben - teljes mértékben ignorálta a slasher elemeket és tulajdonképpen egy kubricki art-horror-t forgatott, amelyben az imént említett mester mellett a zsáner olyan kult rendezőinek jellegzetes „ecsetvonásai” is tettenérhetőek még, mint Wes Craven vagy John Carpenter


Szóval: valami követ, többféle alakot/arcot ölthet, lehet egy barát, egy ismerős, egy ismeretlen, a lényeg, hogy folyton a nyomodban jár az a… „valami”. Az átkot a szexuális együttlét „örökíti”, ugyanakkor, ha az előző „birtokos” elhalálozik, ismét óriási kelepcében vagy…
Mitchell nem nagyon bajlódik azzal, hogy megfejtse – megfejtesse velünk – a "titkot". Nem probléma, hisz így talán még talányosabb a sztori - a 19 éves Jay pokoljárása... 


A direktor a jól bevált ghost-horror kliséktől abszolút mértékben mentesítette a filmjét. Jump scare-ekre, béna CGI szellemekre ne számíts. A cél a zsigeri félelemkeltés volt; de itt jegyeznénk meg gyorsan, hogy bár teljesen rendben lévő, újszerű, és egyedi mozi az It follows, azért a korábban már említett zseniális direktorok, zseniális alapvetéseinek színvonalához nem ér fel. Mindenesetre megidézi azok jobb pillanatait, s ez már önmagában dicséretes, pláne olyan gyenge felhozatal mellett, ami mostanában jellemző a zsánerre.


Fontos leszögezni: az It follows nem vegytiszta horror! Mitchell kikacsintgatásai, s iróniája kölcsönöznek egyfajta kesernyés, máshoz nem igen hasonlítható ízt/atmoszférát a történetnek, nem beszélve a szokatlan fényképezésről, az egészen szemet gyönyörködtető beállításokról, és a ’80-as évek slasherjeire emlékeztető score-ról, amely a csúcspontokon olyan eksztatikus hangulatot gerjeszt, hogy valóban kézzel tapintható a feszültség.
A szereplők szerencsére nem a megszokott gagyi, túlrajzolt, túlspilázott amerikai tini karakterek: Jay felelősségteljes fiatal lány, aki tisztában van döntéseinek súlyával. Bár egy-egy ponton a forgatókönyv megkérdőjelezhető, vagyis nem minden konzekvens, de Mitchell jól vezényel, eljut A-ból B-be, s még egy egészen elegáns lezárásra is futja tőle. 


Az It follows kétségkívül a modern horror egyik figyelemreméltó alkotása, nem véletlen hát, hogy szinte mindenhol betérdeltek tőle a kritikák. Persze az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a The Babadook-on kívül az utóbbi időben nem igen láttunk említésre méltó filmet a zsáneren belül, így ezen tény sem hagyható figyelmen kívül, amikor az It follows-t méltatjuk.
Mitchell érezhetően/láthatóan kreatív filmes, s a bemutatkozása érett, határozott munka. Érdemes lesz a fazonra odafigyelni!
Az utóbbi évek egyik leghangulatosabb, legkülönösebb horror filmje a Valami követ!

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése