A Későnérők egy habkönnyű dráma – igen, van ilyen, divatosan szokás ’dramedy’-nek becézgetni...
…és az a nagy büdös helyzet, hogy
a Későnérők egy tökéletes ’dramedy’,
abban az értelemben véve legalábbis biztosan, hogy minden olyan tulajdonsággal
rendelkezik, amellyel egy ’dramedy’-nek rendelkeznie kell.
Lynn Shelton (A legmelegebb
nap) Sundance-es indie mozija profi
munka, profi castinggal, és egy profi, a nézői elvárásoknak maximálisan eleget
tévő forgatókönyvvel.
Hiába azonban a független filmes ’köntös’:
a Későnérők egy mindenki számára fogyasztható, „lakossági dramedy”, totálisan kiszámítható cselekményszövéssel,
teljesen sablonos – de egyébként végtelenül ’ari’ és szerethető –
karakterekkel, és szinte percre pontosan megjósolható fordulatokkal.
…mégsem tűnik egy szimplán „kimatekolt”,
izzadtságszagú munkának a film. Minderről legfőképp a színészek „tehetnek”; Keira Knightley ugyanis bájosabb és kedvelhetőbb,
mint valaha, Chloe Grace Moretz cukiság
faktora már-már az egeket verdesi, Sam
Rockwell meg „Sam Rockwell”: szuggesztív, laza és hát bazi jó színész… Pedig
itt még nem is teszi magát oda olyan mértékben, mint szokta. Hiába, ő még félgőzzel
is rohadtul erőteljes…
Nincs nagy megfejtés, nem egy
formabontó műről beszélünk, sok a frázis is, na ja… ennek ellenére a Későnérők
egy kivételesen jó hangulatú, kellemes alkotás.
Vasárnap délutáni mozizáshoz
kiváló választás!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése