2015. június 1., hétfő

Az öt kedvenc - Top five


Az én top five-om: The Roots, Mac Miller, Nas, Fugeees, Cypress Hill. Te hogy állsz a kérdéssel?
Chris Rock ezzel a mozival tulajdonképpen megcsinálta a saját, külön bejáratú Birdman-jét: a meghasonlott filmsztár próbál kitörni a ráaggatott skatulyákból, több-kevesebb sikerrel. 


Rock végső soron magát alakítja a filmben – tök mindegy, hogy Andre Allennek, vagy Mr. Akárkicsodának hívják -, s épp ezért olyan őszinte és autentikus mozi a Top five.
No nem ásunk a mélyére ennek az egész hacacárénak, Chris Rocktól nem is vártunk filozofikus fejtegetéseket, de egy-egy klisé mellé azért rendre kapunk egy-egy okosságot is bónuszba, a fekete színész önreflexiója pedig majd’ mindvégig szórakoztató és képes élettel megtölteni a sztorit. 


Olykor-olykor azért Chris Rock beleszalad egy-egy banálisabb szcénába és üresjáratba, de – ahogy az imént is írtam – mindig remekül kompenzál, így nem érezzük sekélyesnek a történetet.
A Top five szkriptje egy kifejezetten klasszul építkező munka: a végére megkedveljük a szereplőket, átérezzük a szitut – még ha picit nehezen is helyezkedtünk bele a történetbe. Rock tehát nemcsak színészként és rendezőként, de íróként is egészen kiválóan vizsgázik! Mondhatnánk, hogy könnyű dolga volt, hiszen arról a miliőről forgatott, amiben nap, mint nap mozog. Viszont valóban sikerült elcsípnie ennek a közegnek az esszenciáját, s intelligens öniróniával készítette el filmjét. 


Rosario Dawson természetesen ezúttal is remek, Rock-kal kiválóan funkcionál a párosuk. No és ott vannak még „ajándékba” az ötletes cameo-k: Adam Sandler és Whoopi Goldberg aranyköpései a legénybúcsún.
Jó kis film a Top five; ügyes, vicces, szórakoztató, és emberi.
Bátran ajánljuk!

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése