Persze itt van a történelmi
keret, nevezetesen az észak-ír konfliktus,
de ahogy a film bemutatója után, a tavalyi Berlinálén
is mondták a kritikusok, a ’71 inkább egy bivalyerős thriller, semmint
történelmi kordokumentum. És ez igaz is.
Ettől függetlenül Yann Demange számos díjat és jelölést
begyűjtött mozijához hasonló kifejező erővel azt hiszem csak egyedül Greengrass-nek (Véres vasárnap) sikerült bemutatnia ezt a nem is oly távoli
történelmi ciklust. Természetesen akadnak még a témához szorosan kapcsolódó
művek, mint pl. az Apám nevében, A síró játék, vagy az Éhség, de magát az észak-ír konfliktus
agresszivitását és véres – verejtékes valóságát eddig csak kevés alkotásnak
sikerült ennyire face-to-face a néző
arcába tolni.
Az események középpontjában Gary
Hook fiatal békefenntartó áll, akinek egységét 1971-ben a Belfast-i utcákra
vezénylik ’rendet teremteni’. Az első „bevetés” alkalmával azonban elszabadul a
pokol, s Gary tulajdonképpen üldözőből üldözötté válik: egyedül, sebzetten, kiszolgáltatottan
bolyong a Belfast-i utcákon, s próbál visszatalálni a laktanyába, miközben rájön,
hogy nem bízhat senkiben, a barát valójában áruló és a vérét ontaná, az
ellenség segítőkész, de csak addig a pontig, amíg nem szorítanak egy 45-öst a
fejéhez. Rohadt egy szitu…
Demange filmje szerencsére nem
egyszerűsíti le az eseményeket. A helyzet ugyanis nem csupán a protestánsok és
a katolikusok egymásnak feszüléséről szól. Az IRA-t belülről emésztik a hatalmi
harcok valamint a nézetkülönbségek, s a brit hadsereg sem olyan makulátlan,
mint azt gondolnánk. A háború oligarchák – vagyis a gusztustalan politika -
által irányított „gépezet”, Gary Hook pedig nem is igazán tud mit kezdeni ezzel
az egésszel, csupán az életösztön űzi, hajtja, s így próbál kiutat találni az
útvesztőből – helyesebben a rémálomból...
A film páratlanul izgalmas és lebilincselő,
Jack O’Connell pedig szenzációs, bár
nem ez a szerep élete legjobbja. Mindenesetre amit kíván a figura, azt
maximálisan hozza, nem érheti szó a ház elejét.
Az izgalmakon, a feszkón, és a
remek cselekményvezetésen túl a ’71 nagy erőssége még az operatőri munka, mely Paul Greengrass legjobb pillanatait
idézi.
Hook menekül, gyermeki
ártatlansággal szemléli az eseményeket, s ily módon válik aktív részesévé és
elszenvedőjévé a háborúnak.
Az utóbbi évek egyik legerősebb
háborús – drámai színezetű – thrillere a ’71. Kőkemény mozi!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése