Ti West tehetséges, Ti West jól
ismeri a zsigeri félelemkeltés minden csínját-bínját, Ti West-et az Isten is
horror-gurunak teremtette.
Ti West rendezői bemutatkozása a
The house of the devil, amelyet a fiatal filmesnek (mindössze 34 éves a fazon!)
azóta sem sikerült túlszárnyalnia, pedig szó mi szó, mindig érdekes témához nyúl a pali (The innkeepers; The sacrament).
West első rendezése egy rendkívül
tudatos, letisztult, precíz munka. Nem csoda, hiszen a direktor a Larry Fessenden vezette, rémfilmekre
szakosodott stúdió, a kompromisszummentes Scareflix
kegyeltje volt már a 2000-es évek derekától, szóval igazán autentikus közegben
szívta magába a tudást.
A The house of the devil egy
remekbe szabott hommage, mely a 70-es
évek klasszikusai előtt rója le tiszteletét. West azonban nem elégszik meg a
puszta múltidézéssel. Nagyszerűen építi a suspense-t,
szépen, lassan, módszeresen „húz be” minket a ’játékba’, s mindez egy olyan
intenzív, erőteljes fináléban csúcsosodik ki, ami méltán emeli művét a 2000-es
évek legjobb, legstílusosabb minimalista horrorjai közé.
A kamerakezelés, a kimerevített
képkockák, a svenkelés és a jól
megválasztott zenék egyszerre idézik Kubrick
klasszikus Ragyogását, vagy – a történet hasonlósága miatt – Polanski alapművét, a Rosemary gyermekét; miközben a 80-as évek
vérgőzös slasher-hangulata is doszta ’megvan’.
Az ördög házában felügyeletet vállaló Samantha története kifejezetten
lassan és ráérősen bontakozik ki, de West épp ezzel a koncepcióval éri el azt a
fajta szorongást a nézőben, amelyre a mai divatos, gyors tempójú, agyon „vagdosott”,
„villódzó”, klipszerű horrorok képtelenek.
A The house of the devil-ben nem
a történet a legérdekesebb, hiszen a sztori önmagában meglehetősen triviális.
West debütjének ereje a megvalósításban, a finom utalásokban, és a klisék jó
ízléssel történő alkalmazásában rejlik. A rendező megmutatja, hogy nem a film végi
bazi nagy csavartól és fordulattól lehet jó egy horror, hanem valójában az apró
részletek és a gondosan felépített atmoszféra az, amin áll vagy bukik a dolog.
Az ördög háza, bizonyos
forgatókönyvbéli hibái ellenére is az utóbbi 10 év egyik legerősebb, ’legelegánsabb’
horrorja, vitán felül.
Bízunk benne, hogy Ti West a „besült”
The sacrament után visszatalál a helyes ösvényre, és további remek munkákkal „örvendeztet
meg” minket, filmrajongókat. 2015 decemberében érkező In a valley of violence c. vendetta-westernje
egy kőkemény darabnak ígérkezik - a főszerepben Ethan Hawke és John Travolta! Várós!
P.s.: Kellemes borzongást
kívánunk!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése