A két fiatal alkotó, Zal
Batmanglij és Brit Marling mindig érdekes témához nyúl. Így volt ez a The
recordist, a Felettünk a föld, és a nem is olyan rég bemutatott A Kelet
esetében is. S ami szintén nagy szó: Batmanglij és Marling eddig mindig képes
volt hozni egy viszonylag kiegyensúlyozott színvonalat – mind a rendezés, mind
pedig a forgatókönyvírás esetében.
A titok a kérdésfeltevésben
rejlik! A két tehetséges indie filmes izgalmas, agyas és nem hétköznapi történeteken
keresztül fejtegeti az emberi természet reakcióit és reflexióit önnön környezetére.
A Sound of my voice központi
témája primer szinten „a hit”.
Peter és Lorna egy „földalatti”
szektába próbálnak beépülni, hogy leleplező dokumentumfilmet forgassanak annak
működéséről (itt van némi párhuzam a 2 évvel később bemutatott A Kelet c. alkotással). A csoport a különös Maggie (Brit
Marling) köré szerveződik, aki váltig állítja: 2054-ből érkezett, s
tapasztalatait és tudását szeretné átadni az általa kiválasztott szűk kör
számára.
Ha ízekre szednénk a forgatókönyvet,
akkor biztosan beleütköznénk egy-két ellentmondásba. Ráadásul bizonyos
történetszálak rendesen „állva maradnak” - az alig 80 perces játékidő nem
engedi, hogy a történet megfelelő módon kibontakozhasson.
De: épp ez az elnagyoltság az,
ami miatt mégis elismerően csettinthetünk. A Sound of my voice ugyanis faltól
falig lebilincselő mozi. Kisköltségvetésű alkotás lévén a történet erejével
igyekszik hatást gyakorolni, s ez messzemenően sikerül is neki. A különleges sztorinak köszönhetően pedig nincsenek üresjáratok,
mindvégig érdekfeszítő a film.
Peter folytonos őrlődése igen
szemléletesen és érzékletesen kerül bemutatásra, jók a különböző flash-backek a
szereplők múltjáról, az ’apple-scene’ pedig hihetetlenül erős; nem beszélve
Marling titokzatos figurájáról és annak különös/misztikus jelenlétéről.
Sajnos 2011-ben nem kapott kellő figyelmet
a Sound of my voice, mivel a hasonló tematikájú Martha Marcy May Marlene ügyesebb
marketinggel operált.
Batmanglij és Marling filmjére
azonban érdemes rászánni a szűk másfél órát!
Nem mindennapi mozi ez -
kifejezetten ötletes cselekményszövéssel és egy jó féle, okos befejezéssel.
Több ilyet még, ha lehet!
80%
