Síelni ritkán jár a
„paraszt”. Ez a szabadidős tevékenység idehaza még mindig a tehetősek
kiváltsága. A 2010-es Frozen alapszitujába azonban könnyedén belehelyezkedhet a mindenkori átlag polgár is: igen, "ez akár velem is megtörténhet"...
Képzeld el, hogy csúsznál még egy
frankót mielőtt leszáll az éj, csak hogy felvághass a csajod előtt. Lefizeted a
síliftet üzemeltető helyi bugrist, hogy ugyan hadd mehess már föl egy utsó
szlalom erejéig a hegytetőre. A sípálya gondnokai azonban jól megfeledkeznek
rólad és leállítják a libegőt miközben felfelé tartasz. Így ahelyett, hogy
„csúcsra járatnád” magad, az ülőliften kell töltened láblógatva az éjszakát a
mínusz 20-ban. Fasza!
Adam Green író-rendező thrillere
nem reformálja meg a műfajt. Ellenben olyannyira „emberközeli” élményt biztosít, hogy akarva akaratlanul azon agyal majd mindenki a megtekintése
közben, hogy vajon mit is lehetne tenni egy ilyen elképesztően „faramuci”
helyzetben.
Vagyis: Green klausztrofób mozija
eléri a kívánt hatást!
Ezzel együtt azért akad itt
egy-két logikátlanság, és nyilván minden jóravaló serpa kétségbeesetten fogja
majd a fejét a felvázolt szitu és a főhősök bizonyos "abszurd" reakciói láttán.
…abban sem vagyok teljesen biztos, hogy egy ilyen eset egyáltalán bekövetkezhet
- de mindez tök mindegy is, ha a túlélés a tét.
A Frozen sok újat nem hoz,
viszont kétségtelenül izgalmas és érdekfeszítő mozi.
Ha bejött a Nyílt tengeren és
lenyűgözött a 127 óra nyomasztó hangulata, ha megelégszel a „szimpla” sokk
okozta léleknyomorgatással, akkor Adam Green kisköltségvetésű thriller drámája
a te filmed!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése